A világszerte népszerű olasz városban bolyongó turisták legtöbbje talán nem is sejti, hogy a szépséges ódon paloták némelyike milyen súlyos, vagy egyenesen szörnyű titkokat rejt. Közülük is kitűnik a rejtélyes és félelmetes hírű Ca’Dario palota, amely szinte már a felépülése pillanatától (1487) folyamatosan szedi áldozatait.
Állítólag a Canale Grande mentén fekvő impozáns épület építése során három építőmunkás veszítette életét váratlan és erőszakos körülmények között. Munkahelyi balesetek, főleg egy építkezésen sajnos gyakran vannak, mondhatnánk erre, azonban a többi dolgozó közül többekkel nemsokára kisebb-nagyobb szerencsétlenség történt, míg másoknak a szeretteik kerültek komoly veszélybe, ami azért már elég furcsa.
A nem mindig teljesen megbízható szóbeszédekkel szemben arról már több írásos emlék is tanúskodik, hogy nemcsak az építőmunkások, hanem maga az építtető és első tulajdonos, Giovanni Dario családja is áldozatul esett a palotának. Dario felnőtt lánya, Marieta, a palota falai között vetett véget életének. Arra soha nem derült fény, hogy a keresztény neveltetésű nő miért vetemedett erre a szörnyű cselekedetre. A palotával kapcsolatos rémhistóriák ezután az érthetetlen öngyilkosság után keltek szárnyra, mivel senki sem értette, hogy a lány miért dobta el az életét. Egyesek szerint a palotát valaki vagy valakik megátkozhatták, mivel Marietát nemsokára a gyászoló férje, Vincenzo Barbaro is követte a halálba, az ő életét halálos merénylet oltotta ki.
A kastély ezután érthető okokból hosszú időn keresztül nemigen hallatott magáról, egészen 1893-ig, amikor az immár eléggé lepusztult állapotban lévő épületre új vevő jelentkezett, mégpedig egy, az épület egykori szépségébe beleszerető történész, Rawdon Lubbock Brown. A férfi úgy vélte, hogy jó vásárt csinált, mégis teljesen tönkrement anyagilag, mivel az épület költséges felújítása teljesen elnyelte tekintélyes vagyonát. Óriási erőfeszítései ugyan sikerrel jártak, mivel a palota visszanyerte régi pompáját, csak éppen a tulajdonos mindezt már nem élvezhette, mert súlyos anyagi gondjai miatt öngyilkos lett.
Némi újabb szünet után a palota a XX. században érdemelte ki újra a nem éppen megtisztelő "halál kastélya" címet. 1970-ben, akkori tulajdonosának, a kifinomult ízlésű Filippo Giordano Delle Lanze grófnak, aki szépséges palotájába visszavonultan hódolt a homoszexuális partnerei által nyújtott örömöknek, egy pénzéhes horvát tengerész a kastély falai között oltotta ki az életét. Az alig 22 éves férfi a grófnak először betörte a koponyáját, majd addig rugdosta az eszméletlen ember mellkasát, amíg szét nem roncsolta a gróf szívét.
Lanze gróf halála után egy világhírű rock zenész, Kit Lambert vásárolta meg a palotát, majd 1981-ben legurult a palota lépcsősorán és meghalt. Azt máig nem tudni, hogy a halálos zuhanás során szerezte-e agysérüléseit (a későbbi boncolás agyvérzést állapított meg nála), vagy agyvérzést kapott és azért zuhant le, vagy valaki esetleg lelökte a lépcsőn, de ez a sorsán már nem sokat változtatott.
A palotára, gonosz híre ellenére nemsokára megint akadt vevő, Fabrizio Ferrari, egy gazdag velencei üzletember, akinek a vagyona a történészéhez hasonlóan ezután hamarosan elpárolgott, pedig ő nem is végeztetett komoly felújításokat. Ennyivel azonban nem úszta meg, mivel egy fölöttébb titokzatos mozzanatokkal teli autóbalesetben rövidesen a szeretett húgát is elveszítette (a lányt anyaszült meztelenül, összetört autójától több száz méterre találták meg).
1986-ban Raoul Gardini szerezte meg a halál kastélyát, de ő sem örülhetett sokáig az épületnek. A rendkívül befolyásos, dúsgazdag, életimádó gyártulajdonos súlyos korrupciós botránya miatt 1993-ban főbe lőtte magát. Persze vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint nem is ő, hanem vallomásától rettegő ellenségei húzták meg a ravaszt, de a végeredmény így is ugyanaz lett.
Bő tíz évvel ezelőtt Woody Allen is szemet vetett a rosszhírű palotára. A szándékai olyan komolyak voltak, hogy már az adásvételi szerződést is előkészítették, és a világhírű színész-rendező súlyos euró milliókat is lealkudott az eredeti vételárból. Azt azonban egyelőre homály fedi, hogy az üzlet végül létrejött-e, és valóban a híres rendező a tulajdonosa ennek a hátborzongató múlttal rendelkező csodálatos palotának, amire rossz híre ellenére azért mindig akadt, nos, szerencsésnek azért nem nevezhető vevő.
