Firenzétől mindössze bő 10 kilométerre, a toscanai Chianti völgyben található a legalább 900 éves Montegufoni kastély, amely hosszú történelme során többek között Botticelli „Tavaszát” és még 260 további világhírű műtárgyat is megmentett Hitler karmai elől.

A „Nácik bizarr háborúja” című National Geographicon vetített dokumentumfilm sorozat egyik részében figyeltem fel a Montegufoni kastélyra, amelyben 261 darab különféle firenzei galériákból származó híres műtárgy vészelte át a II. világháború utolsó éveit, ami persze csak egyetlen, bár nagyon fontos mozzanat a gyönyörű épület sok évszázadnyi történelméből. A Montespertoli település közelében található kastély pontos építési dátuma nem ismert, de az eredetileg a mostani Montegufoni helyén álló várat valószínűleg a X. vagy XI. században építtette az Ormanni család. 1135-ben aztán a firenzei vezetőkkel kirobbant súlyos vita után, ami a jelek alapján eléggé elmérgesedhetett közöttük, a várat földig rombolták, a tulajdonosokat pedig elűzték. Az Ormanni kastély tornyának romjai egyébként még ma is láthatók a kastély kertjének északi részén.

Hosszú évek után a területet és a vár romjait az Accaioli család szerezte meg, amely, mint a neve is jelzi fémmegmunkálással foglalkozott és szerzett nagy vagyont. A Montegufoni újjáépítése 1280 és 1300 között történt, majd a család hosszú évszázadokon át birtokolta az épületet. A család egyik tagja, Accaioli bíboros később korszerűsítette a kastélyt és kerti teraszokat is építtetett hozzá. A gazdag kereskedőkből, bankárokból, államférfiakból és egyházi méltóságokból álló család egészen 1834-ig birtokolta a kastélyt, melyből később méltatlan módon raktár lett, majd a különböző részeit különböző személyek bérelték. Ez az áldatlan állapot aztán 1910-ben egy fura véletlennel ért véget. Az éppen Toscanában utazgató Sir George Sitwell autója éppen a kastély előtt futó úton robbant le, és az amúgy is meglehetősen nagy különc hírében álló gazdag brit egy hirtelen ötlettől vezérelve megvásárolta a Montegufonit, amelybe első látásra beleszeretett. A következő évtizedekben a Sitwell család, amelynek tagjai különösen az őszi és téli ünnepeket szerették ott tölteni felújította a várat. 1921-ben Sir George Severinivel készíttetett tündéres festményeket az egyik hosszú falra, s bár a munkára eredetileg a barátjuknak számító Picassót szerették volna felkérni, a mű végül Severini egyik leghíresebb alkotásainak egyike lett.

1939-ben kitört a második világháború, amelyben a kastély angol urai a Németországgal szövetséges Olaszország ellenfeleivé váltak, így a Montegufoni az olasz intézőkre maradt. 1942-ben számos firenzei galériából összesen 261 darab felbecsülhetetlen értékű műtárgyat menekítettek a kastélyba, köztük Botticelli „Tavasz” és Ghirlandio „Királyok imádása” című festményeit is. (A Tavasz becsült értéke manapság 1,1 Mrd dollár.) A nedvesség és a penész miatt a képeket nem rejthették el a pincében, hanem az egyik legnagyobb földszinti terembe kerültek, amelynek széles és magas ajtajai voltak, így a sok esetben több méteres képeket kényelmesen be tudták vinni rajtuk keresztül. A temérdek műtárgy elhelyezése azonban már több gondot okozott, mivel a falakon sehogy sem fértek el, így némi túlzással egymás hegyén-hátán álltak a teremben a különféle reneszánsz csodák.

Egy év viszonylagos nyugalom után zavaros idők következtek, amikor ugyanis 1943-ban a szövetségesek partra szálltak Olaszországban, Mussolini megbukott, a bosszúszomjas németek pedig megszállták Olaszországot, ami többek között azzal a kellemetlen következménnyel is járt, hogy a műkincsbolond Hitler immár szabadon kifoszthatta a szövetségesből ellenséggé vált országot. Több száz főből álló német műkincsvadász különítmények indultak útnak Itáliában és minden értékes festményt és műtárgyat, amit találtak egyből Németországba küldtek a Führer által tervezett majdani gigantikus múzeum számára. Elképzelhetjük mit éreztek volna ezek a képzett műkincsszakértők, ha véletlenül betévednek a Montegufoni kastélyba, ami azonban szerencsére sohasem történt meg. A frontvonal közeledtével azonban elfoglalta a várat egy német hadosztály, amelynek parancsnoka meglehetősen immunis volt a művészetekkel szemben, így először ügyet sem vetett a páratlan műkincs halomra. Később azonban igen, de nem azért, amiért gondolnánk, hanem pusztán olyan okból, mert zavarta, hogy milyen sok helyet foglalnak, ezért megparancsolta a valószínűleg egyből halálsápadttá vált Guido Poggi intézőnek, hogy hordassa ki őket az udvarra és égessék el az összeset. Az intéző szerencsére megőrizte a hidegvérét, s annak ellenére, hogy az utasítás nyílt megtagadása esetén valószínűleg azonnal kivégezték volna, egy hirtelen ötlettől vezérelve jó házigazdaként elkezdte a kastélyban található finom borokkal itatni a németeket, így terelve el a figyelmüket a műkincsekről. Rövidesen a németek tovább álltak, a veszély azonban továbbra sem múlt el, mivel annak is fennállt a veszélye, hogy a harcok során a szövetségesek esetleg lebombázzák a kastély és a képek a robbanások és a lángok martalékai lesznek.
Szerencsére a kastély ezt is megúszta, és amikor magas rangú brit tisztek érkeztek a várba, a hely és a műkincsek immár a brit hadsereg védelme alá kerültek, a háború végén pedig visszakerültek a különböző galériákba, ahonnan hozták őket.

A háború vége után a Sitwell család végre újra birtokba vehette régen látott és a pusztításokat szerencsésen átvészelő kastélyát, 1965-ben pedig Sir Osbert Sitwell a korábbi időszakos látogatások helyett Olaszországba költözött. Négy év múlva, 1969 májusában Montegufoniban is halt meg, és az Allori temetőjében temették el Galuzzónál. Sir Osbert halála után Sir Reresby Sitwell örökölte meg a kastélyt, azonban adózási problémák miatt kénytelen volt eladni a jelenlegi tulajdonosoknak, a Posarelli család tagjainak, akik sok más olasz kastélyhoz hasonlóan turisztikai szálláshellyé alakították át. Jelenleg a Montegufoni egy gyönyörű toszkán „turista” kastélyként üzemel különböző méretű és kialakítású apartmanokkal, a kellemes „Il Ristorantino” nevű toszkán ételeket kínáló étteremmel, nagy parkkal és egy nagy medencével. A kastélyban esküvők megrendezésére is lehetőség nyílik, ami a hely páratlan hangulatának köszönhetően valóban életre szóló élmény lehet. A tipikus ciprusfás toszkán dombok között található, képeslapra kívánkozó panorámával rendelkező Montegufoni kirándulási kiindulópontnak is ideális helyszín, olyan toszkán városok felfedezéséhez, mint Firenze, Montecatini Terme, Pisa vagy Siena, a várat körbeölelő Chianti völgyben, a híres olasz vörösborok hazája pedig túrázásra és kerékpározásra csábítja az aktívabb vendégeket.

Ha tetszett az írás olvass bele a "Sötét kapuk" című Toscanában játszódó regényembe, amelynek epub és mobi e-könyv változatokban kapható!

http://caffeitalia.unas.hu/konyvek