Valószínűleg a kávézással kapcsolatban már mindenki hallotta az Arabica és Robusta kifejezéseket, csak sokan nem tudják pontosan, mit jelentenek és a mi a gyakorlati jelentőségük a kávék közti különbségek terén, vagy éppenséggel, mint gyakran tapasztalom, teljesen összekeverik őket.

Az Arabica (Coffea Arabica) és a Robusta (Coffe Canephora) tulajdonképpen a két legnépszerűbb kávétermés elnevezése, amelyek nagyjából az összes kávéfogyasztás 95%-át teszik ki. A hozzáértő botanikusok persze még rajtuk kívül is ismernek körülbelül harminc fajtát e kettőtől eltérő tulajdonságokkal, de mivel azokat nem nagyon használják kávé italok készítéséhez, mi most nem térnénk ki rájuk.

A két legfőbb kávéfajta között minden szempontból nagyon komoly különbségek vannak, amelyek értelemszerűen a belőlük készült kávékat is látványosan megkülönböztetik és egymástól eltérő tulajdonságokkal ruházzák fel. Ezért is érdemes megismerni őket, mert a róluk szerzett pontos információk a kedvenc kávéink megtalálásában is nagy segítséget nyújtanak.

Termőhely tekintetében az Arabica kávéfajták jellemzően a nagy tengerszint feletti magasságokban találhatók, míg a Robusták a tenger szintjéhez közelebb lévő melegebb éghajlatú helyeket kedvelik és ellenállóbbak a kártevőkkel, a betegségekkel és a környezeti hatásokkal szemben, mint a náluk jóval kényesebb Arabica cserjék. Emiatt sajnos a globális felmelegedés is az Arabica fajtákat illetve a termőhelyeiket veszélyezteti jobban, ezért az utóbbi években már sokan megkongatták a vészharangot felettük. Genetikailag az Arabica 44 kromoszómával rendelkezik, amíg a Robusta csak 22-vel, bár ez az adat számunkra inkább csak egy érdekesség, mint gyakorlati információ. Ennél jóval sokatmondóbb a koffein tartalmuk különbsége; közülük a Robusta fajta jóval magasabb koffeintartalmú (1,7–4%), mint az Arabica (0,8–1,4%), ezért akiknek a koffein problémát jelent (de nem akkorát, hogy koffeinmentes kávét kelljen inniuk), azok inkább az Arabica vagy túlnyomó részben Arabica kávékat részesítsék előnyben. A másik oldalról viszont, akiknél a kávézás célja a minél hatékonyabb élénkítés (is), azok válasszák a Robusta kávékat. Itt érdemes megjegyezni, hogy a pörkölés erőssége pont fordítottan befolyásolja a kávé koffeintartalmát, mint elsőre gondolnák, ugyanis a koffein hő hatására eldiffundál, vagyis minél sötétebbre pörkölt egy kávé, annál kevesebb benne a koffein. Emiatt az ízre erőteljesebb sötét pörkölésű kávék valójában kevésbé pörgetnek fel, mint a gyengébb intenzitású közepes vagy világos pörkölésű típusok, vagyis az erős ízű kávé vagy az erős fekete, igazából csak ízre erős. Ha a két kávéfajta íz világát nézzük, a lágyabb Arabica sokkal kifinomultabb (nagyságrendekkel több íz anyagot és aromát tartalmaz), gyümölcsösebb és édeskésebb, mint a Robusta, ami a beszédes nevéhez hűen robosztusabb, erőteljesebb és fanyarabb. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek jó ízei, mert hozzáértő „kezekben” a megfelelően válogatott és pörkölt Robusta fajtákból is nagyon ízes, energikus és valósággal kirobbanó aromájú kávékat lehet készíteni, mint például a nápolyi Caffé Borbone teszi. Ráadásként magasabb fehérje tartalmuknak köszönhetően a Robusta fajtákból főzött kávék lényegesen krémesebbek és sűrűbb textúrával rendelkeznek, ami sokak számára fontos pozitívum a kávézásban.    

Eredetileg egyébként az hosszabb és keskenyebb alakú Arabica volt a világ legelső termesztett kávéfajtája, amely Jemenből származott és a holland misszionáriusok és kereskedők szállítottak szerteszét a világban, míg a később felfedezett és megismert, méretileg kisebb, tömzsibb formájú Robusta inkább számos egyenlítői országban őshonos. A legtöbb Arabica fajta esetében a termés teljesen érett állapotában leesik a földre (kivéve, ha előtte betakarítják), a Robusta kávébogyók azonban a növényen maradnak, így mindenképpen onnan kell leszedni őket. A robusta kávék egész évben virágzanak, ellentétben az Arabicával, amely csak heves esőzések után virágzik, ami sajnos megint csak nehézkesebbé és ez által drágábbá teszi a termesztését, ennek okán az Arabica kávék mindig drágábbak, mint a náluk sok szempontból igénytelenebb Robusták.

És melyik a jobb közülük?

Ezt a kérdést gyakran felteszik az érdeklődők, és csak úgy, mint nekik, most is csak azt tudom rá válaszolni, hogy ez már szubjektív kategória. Nagyon eltérő jellemzőkkel bírnak, és közülük kinek-kinek megvan a maga kedvence közülük. Van, aki a 100% arabicára esküszik, míg van, akinek a robusta a kedvence, míg mások valamelyik jellemző keverési arányút (80/20, 70/30, 60/40, 50/50, 30/70, 20/80) szeretik közülük. Ennél szerintem sokkal lényegesebb a minőség (termés, betakarítás, kezelés, szállítás, pörkölés, válogatás, stb.), ami igazából csak a jóféle kézműves és kisüzemi típusoknál biztosít igazi élményt a csészében, de ez már egy másik történet.