Amikor megálltam a három oldalról óriási hegyekkel körülvett fenséges látványt nyújtó Braies tó előtt, arra gondoltam, milyen furcsa is az élet, mert ezt a különleges pillanatot tulajdonképpen annak köszönhetem, hogy egy unalmas szombat délutánon kapcsolgattam a TV-t és belebotlottam az eredetileg Un Passo dal Cielo, vagyis Egy lépés a mennyország című, de nálunk a szokásos módon elferdítve Alpesi őrjárat címen futó olasz sorozat egyik epizódjába.
Az osztrák-olasz határtól nem messze fekvő San Candido (Innichen) városkában játszódó sorozat tulajdonképpen egy krimi, de igazából nem a különféle bűnügyek, hanem az ízlésesen filmezett csodaszép táj, a kisvárosi hangulat és a jópofa karakterek miatt lehet beleszeretni. A sorozat húzóneve Terence Hill, akit a régi Bud Spenceres filmjeiben néha idegesítő figurának találtam, de ahogy öregszik egyre szimpatikusabb, a természettel szoros harmóniában élő erdész szerepe pedig kifejezetten jól áll neki.
A sorozatban tulajdonképpen ő él a Braies tó szélén, cölöpökön álló faházban, ami valójában a csónakázások kiindulópontja és a filmben ábrázolt magányos elvonulásával némileg ellentétben a jókora Pragser Wildsee szálloda található a háta mögött, ami persze sohasem látható egyszerre a házzal.
Maga a tó igazából nem is közvetlenül San Candido mellett, hanem tőle nagyjából 20 km-re található, a Dolomitokban, a Puszter völgy (Alta Pusteria) egyik mellékvölgyében, a Braies völgyben. Az 1496 méteres tengerszint feletti magasságban lévő tó egykor még folyó volt, azonban a Sasso del Signore (Az Úr sziklája) nevű hegy omladéka elzárta az útját, így alakult ki a ma látható lenyűgözően szép kis tó, melynek hosszanti oldalával szemben magasodik a Croda del Beccio (Seekofel) hegy, melynek fehéres-világosszürke színe a tó zöldeskékjével párosulva gyönyörű látványt nyújt, és ugyanez a hegy tükröződik a tó kristálytiszta vízében is. Ez a páratlan látvány tárul minden nap Pietro (Terence Hill) szemei elé, amikor kiáll házának teraszára, vagy amikor a szélső faoszlopra felrögzített tükrében nézve magát merengő arcot vágva megborotválkozik
Akiknek a hegyomlás verzió esetleg túlságosan hétköznapi vagy unalmas lenne, azoknak a monda szerinti változat kínálja magát, melyben a Braies-völgy környékét valaha barátságtalan külsejű vademberek lakták. A környező hegyek sok aranyat rejtettek, amelyet ezek az emberek (melyikek nem?) persze nagyon kedveltek a csillogása miatt, azonban megkeményedett tőle a szívük. Később pásztorok érkeztek a völgybe állataikkal, akiknek a vademberek megmutatták aranyból készített ékszereiket, sőt egyesek még nyakláncokat és gyűrűket is ajándékoztak nekik. A pásztorokat, ahogy az már lenni szokott elvakította és iriggyé tette az arany, és emiatt ahol csak tehették elkezdték lopkodni az aranytárgyakat. Mindez természetesen gyorsan viszályt szított a két nép között, ezért a vademberek forrást fakasztottak a völgyben, amiből létrejött a tolvaj pásztorok útját elzáró Braies-tó.
Az átlagosan 17 m mélységű (a legmélyebb pontja 36 m) Braies tó gyalogszerrel teljesen körbejárható, a szállodán kívül még egy kis kápolna, és néhány méterrel odébb egy nagyobb ház található mellette, ami a sorozatban az erdészek és „ideiglenesen” a rendőrség központja, vagyis az egyik legfőbb helyszín. Jellemző módon, amikor ott voltunk nem is tűnt fel a fák mögött, hanem itthon a fotóinkon fedeztük fel, miután ott jártunkkor mindenfelé kerestük.
A tó körül induló különféle túraútvonalak közül a dél-felé vezető 1-es számú a leghosszabb és a legnehezebb, de megéri végigmenni rajta, mert felvezet a Croda del Becco csúcsára, ahonnan fenséges panoráma nyílik a tóra és a környező tájra. Fenn állva és mélyeket szippantva az üdítően friss levegőből az ember tényleg úgy érzi, hogy innét már csak egy lépés a mennyország, és innen fogva bizonyára mindig visszavágyik erre a csodálatos helyre.
