A Húsvét hiába „univerzális” keresztény ünnep, azért országonként más-más módon ünneplik az emberek, mivel az adott kultúra jellegzetességei és az ország hagyományai eltérően alakítják a szokásokat is. A vallásos Olaszországban sok minden másként zajlik ilyentájt, mint nálunk és másféle ételek kerülnek az ünnepi asztalra is, egészen a sült galamb süteményig, ami persze ott sem repül a szánkba. A húsvét a feltámadás mellett a tavaszvárás és a tavasz eljövetelének ősi ünnepe is, melyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak.
Olaszországban hazánkkal ellentétben nem szokás a locsolkodás, ezért biztosan furán nézne ránk az, akit nyakon öntenénk Húsvét hétfőn. Mivel náluk a Húsvét jelentősége talán még a Karácsonyénál is nagyobb, a szent nagyhét is jóval fontosabb időszak, amihez számos érdekes és látványos szokás kötődik, melyekbe természetesen bevonják az olasz gyerekeket is. Szicília kisvárosaiban például a fiatalok Jézus és tizenkét apostolának szobrát hordozzák körbe a településeken, Húsvétvasárnap délben pedig a templom előtt eljátsszák a feltámadás jelenetét. Az előadás központi elemeként megjelenik a gyászoló lefátyolozott Mária, majd amikor az apostolok elmondják neki, hogy Jézus feltámadt, ledobja magáról a fátylat, ezzel jelképezve, hogy újra találkozik a Szent Fiával.
Firenzében igencsak különös látványosság kíséri az ünnepet, Húsvét vasárnap ugyanis egy 500 évre visszatekintő hagyomány részeként a Piazza del Duomón egy feldíszített ökrösszekér repül a levegőbe, így örvendvén Jézus feltámadásának. A szekéren egy 30 láb magas, nagyjából 9 méteres kosár található. A kocsit egy csapat fehér ökör húzza, melyeket szintén virágfüzérekkel díszítenek fel. A szekeret 150 korabeli jelmezbe öltözött katona kíséri.
Az algherói ünnepi héten szinte minden napra jut valamilyen szép szertartás: a virágvasárnap kezdődő és húsvétvasárnap kiteljesedő ünnepségsorozat különösen emlékezetes állomása a fáklyás felvonulás és Jézus szenvedéstörténetének bemutatása.
Valmontonéban bibliai részleteket adnak elő, a sulmonai és a modicai húsvéton pedig a körmeneté a főszerep. Szicíliában különösen gazdag ez az ünnep, Anselmo Laudani 1752-ben írt Diavolata című vallásos színdarabja Adranóban húsvétvasárnap látható.
Prizziben egészen egyedülálló látványossá várja a turistákat. Két acélmaszkos vörös ördög a sárga ruhás halállal jó lelkek után kutat – akiket foglyul ejtenek, borral, grappával vagy a húsvét hagyományos édességével, a cannateddivel válthatják ki magukat. Este Jézus Mária két angyallal bekeríti az ördögöket és a halált – így vetve véget az ördögtáncnak.
Egy olyan spirituális örömnek, mint a Feltámadás, megvan a maga megfelelője az asztalnál is, hiszen a Karácsonyhoz hasonlóan egyáltalán nem mindegy mit eszünk ilyenkor. Főfogásként leggyakrabban bárányt szolgálnak fel, ami a megfeszített Jézus bűntelen testét szimbolizálja. Rendszeresen az asztalra kerül ekkortájt a húsvéti torta is, ez a sajtokkal, fűszerekkel és persze tojással töltött tészta.
Húsvétkor emellett természetesen az olaszoknál is a tojás körül forog a világ, amit a csokoládén kívül marcipánból és cukorból is készítenek a gyerekek legnagyobb örömére. Az olaszok húsvéti süteményei a történelmi hagyományoknak megfelelően, lisztből, tojásból, cukorból és olívaolajból készülnek, s hogy a gyerekek számára is kívánatosak legyenek, galamb, baba, lovacska, nyúl, valamint harang formára sütik őket. A belsejükbe igen gyakran ajándékot is rejtenek; ezt az olasz népszokást a Ferrero cég lovagolta meg a legsikeresebben a Kinder tojással, amit ma már nem csak Húsvétkor, hanem egész évben vásárolnak az emberek. Elterjedt még a hatalmas méretű csoki tojás is, amelyben játékok bújnak meg a gyerekek számára, vagy akár Swarovski kristályok a nagyobb gyerekeknek gyakran 100 Euró értékig bezárólag.
A legelterjedtebb, gyakorlatilag kihagyhatatlan húsvéti édesség a Colomba (ejtsd: kolombá), melynek jelentése galamb. Húsvét táján minden pékségben, szupermarketben lehet kapni, és természetesen ennek a süteménynek is több fajtája létezik. A nevéhez hűen galamb alakú, kalácstésztára emlékeztető sütemény eredetileg Lombardiából származik, mára azonban már az egész országban elterjedt. A tésztájába szárított gyümölcsöt, legfőképpen narancsdarabokat kevernek, a tetejére pedig általában mandulareszelék kerül. A galamb alak a békét jelképezi, ugyanúgy, ahogy mifelénk a tojás az új életet is szimbolizálja. Érdekesség, hogy a szárított gyümölcsöknek is meg van a jelentése, mely a szegénységet jelképezi, mivel a szegény ember a gyümölcsöket szárítva tette el, hogy majd Húsvétkor belesüthesse azokat az ünnepi tésztába.
