Aki járt már Olaszországban, az tapasztalhatta, hogy sok más dologhoz hasonlóan a kávézásnak is megvannak a maga „szabályai”, amelyeknek „betartását” természetesen nem követelik meg szigorúan, de azért általában furcsán néznek ránk, ha megszegjük őket, egyértelműen elárulva, hogy bizony „stranierik” azaz külföldiek vagyunk.

Olaszországban január 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik a ronda, de jóságos boszorkány, hogy megajándékozza a gyerekeket. Az érdekes hagyomány eredetileg antik római szokásból alakult ki, mára azonban már jócskán átalakult és a Befana gyümölcs helyett inkább drágább meglepetésekkel ajándékozza meg a jó gyerekeket, akárcsak nálunk a Mikulás.

Dél-Európában általánosságban vallásosabbak az emberek, így a Karácsony, mint a kereszténység legnagyobb ünnepe is komolyabb, illetve kissé másféle jelentőséggel bír. Ugyanezen ok folytán a Télapó kultusz sem olyan erős, mint az Észak-Európai országokban, vagy a Mikulás imídzsét karácsonyi filmek sokaságával erősítő Egyesült Államokban.

Firenze egyik legjellegzetesebb, semmivel össze nem téveszthető és gyönyörű látványossága a Ponte Vecchio, azaz a Régi Híd. Az építészetileg egyedülálló hídon minden Firenzébe látogató turistának legalább egyszer végig kell sétálnia, a hölgyekre pedig valószínűleg a hídon sorjázó káprázatos ékszerboltok jelentenek mágikus hatást, hiszen a Ponte Vecchio ad otthont Firenze legexkluzívabb ékszerészeinek. Azonban ez nem mindig volt így.

Amikor megálltam a három oldalról óriási hegyekkel körülvett fenséges látványt nyújtó Braies tó előtt, arra gondoltam, milyen furcsa is az élet, mert ezt a különleges pillanatot tulajdonképpen annak köszönhetem, hogy egy unalmas szombat délutánon kapcsolgattam a TV-t és belebotlottam az eredetileg Un Passo dal Cielo, vagyis Egy lépés a mennyország című, de nálunk a szokásos módon elferdítve Alpesi őrjárat címen futó olasz sorozat egyik epizódjába.

A fórumok mindig is a római és a romanizált városok életének nyüzsgő központjai voltak, ahol a vallási és hivatalos ügyintézés mellett emberek találkoztak egymással, hogy megvitassák ügyes-bajos dolgaikat, vagy hogy, egyszerűen csak sétálgassanak egyet. Róma legrégebbi fóruma a köztársaság korabeli sötét és vizenyős területen lévő Forum Romanum, ami a császárkorra egész egyszerűen kicsi lett, ezért Augustus, majd több őt követő császár is saját fórumot emeltetett magának.

A patinás Antico Caffé Greco kávéház Róma legrégebben működő kávéháza, amit egyébként egész Olaszországban is csak a velencei Caffé Florian előz meg korban. A kávézót egészen pontosan 1760-ban alapították és a nevét egykori görög tulajdonosa után kapta, vagyis, ahogy a „Bazi nagy görög lagzi” apukája mondaná, ezt is a „gorogok” találták fel.

Olaszországban a tiramisu legalább annyira kultikus édességnek számít, mint nálunk a Somlói galuska, vagy a Gundel palacsinta, szó szerinti fordításban „Dobj fel”-t jelentő neve pedig egyáltalán nem véletlen, hiszen a benne lévő jó erős feketekávé valóban felvillanyozza az embert, a változattól függő finom italokról már nem is beszélve. A többi olasz ételhez és édességhez hasonlóan természetesen a tiramisut is sokféle változatban készítik, ám ezek legfőképpen két dologban térnek el egymástól: a benne lévő italok fajtájától, illetve attól, hogy tesznek-e bele tojást vagy sem.

Azt már minden Rómába látogató turista régóta jól tudja, hogy a metró kocsikon sajnos sok zsebes vadászik áldozatai értékeire, azonban amint azt egy felmérés kimutatta, utazás közben nemcsak a pénztárcánkat, hanem a szívünket is könnyen elveszíthetjük.

Noha az augusztus 15-i Ferragosto ünnep eredete a távoli ókorba nyúlik vissza, igazi össznépi olasz szabadságra indulássá csak Mussolininek köszönhetően vált az olasz fasizmus időszakában, amikor a Nemzeti Szabadidő Szervezet (Opera Nazionale Dopolavoro) szervezésében az olaszok szinte ingyenes vonatjeggyel tudtak elutazni a számtalan olcsó szálláshely egyikére, és így azok a szegényebb rétegek is el tudtak menni nyaralni, akik amúgy ezt nem tehették volna meg.